Laikus polihisztor site

Borat Sagdiyev egy fiktív kazah újságíró, akit a népszerű angol komikus, Sacha Baron Cohen valószínűleg egy Mahir nevű török riporterről mintázott (www.ikissyou.org). Az említett török úriember '96 tájékán, az internet berobbanásakor lett sztár, állítólag még Bill Gates is a rajongói közé tartozott. Olyasmi celebrity volt, mint mifelénk "polgárjenő". Ha megnézzük Boratot és Mahir-t, nem nehéz felfedezni a hasonlóságot... Viseltes öltöny, idétlen mosoly, naiv optimizmus és persze a félelmetesen gyenge angoltudás. :)
   Borat először az AliG show-ban mutatkozott be, Brunoval, a meleg osztrák riporterrel, és AliG-vel, a feka raperrel karöltve. Természetesen mindhármuk Cohen-t rejti, aki amolyan kandikamera formájában készített sokszor mélyen ironikus, sokszor pedig csak elképesztően paraszt és provokatív jeleneteket. A show óriási sikere után logikus lépésnek tűnt: készüljön hát mozifilm is, had dőljön a lé.
  
   Nem is késlekedtek a srácok, olyan egy hónapja moziba került a movie. A kezdő képsoroktól kezdve azt próbálja elhitetni: valóban egy kazah riporter road-movieját nézzük. Ciril betűs cím, szar képminőség, kézikamerás felvételek - sok haveromon láttam, hogy be is jött a trükk.

   A nyitó képsorokat egy román faluban vették fel, roma szereplőkkel, akik azóta is perelik Cohan-t, mondván, hülyét csináltak belőlük naponta egy ezresért - talán igazuk is van, egy kicsi hadd jusson nekik is a milliókból. Kezdésként Borat odalép egy szőke nőhöz, megcsókolja, majd bejelenti, ő a húga, Kazahsztán negyedik legjobb prostituáltja. Itt már mindenki érezheti, milyen filmre is ült be. Másfél órányi tömény hülyeség.
  

   Borat a minisztérium megbízásából Amerikába megy, hogy ellesse a nyugati civilizáció titkait és azokról filmet forgasson, a kazah nép lelki és anyagi épülése céljából. Épülésre pedig szükség van, mert Kazahsztán számos problémával küzd: gazdasági és zsidó eredetűekkel...  Gyönyörű küldetés, és Borat óriási lelkesedéssel veti bele magát a feladatba. A road-movie alatt producerével beutazza egész Amerikát. Baywatch nézés közben beleszeret Pamela Andersonba, és elhatározza: elveszi a szilikonkirálynőt. Irány tehát Kalifornia...


  Innentől a film lehetne még valamiféle blőd B kategóriás vígjáték is, de szerencsére nem az. Cohan brutálisan egyenes társadalomkritikája szinte ijesztő. Kiprovokálja az egyszerű állampolgárokból az antiszemita, hímsoviniszta, nacionalista vagy bármilyen módon politikailag inkorrekt kijelentéseket, és teszi mindezt csupán azzal, hogy egy kicsit bátorítja őket. Legtöbbjüknek nincs is szüksége túl sokra.

   Cohen nem törekszik rá, hogy Kazahsztánt hitelesen mutassa be, miért is tenné, hiszen úgysincs fogalma senkinek, milyen lehet. Mikor Borat kazahul beszél, mindenféle szláv nyelvekből hablatyol össze-vissza. Borat amúgy természetesen "tud" angolul, igaz nem igen jutott tovább a "Me Borat. Like you. Like sex. Is nice!" szintnél...    
  
   Cohan néha alpári, néha csak provokatív. Sznob asztaltársaságához, akik amerikanizálni próbálják, zacskóban hozza vissza a wc-ről a szart, a hotelben meztelenül verekszik hájpacni producerével, míg a biztonságiak le nem teperik őket. Borat szerénységére jellemző, hogy farkát hatalmas térdig érő fekete kocka takarja ki. :D

Vannak ennél kifinomultabb részek is, pl. mikor az öreg cowboy Borat bíztatására kijelenti, a buzikat ki kéne végezni, vagy mikor az autószalonos fickó  az 50 mérföld/órás sebességet ajánlja neki cigányok elütéséhez, minden megbotránkozás nélkül.

   Nagyon provokatív film a Borat, tele olyan jelenetekkel amiken már inkább elszörnyed az ember nevetés helyett. Ilyen a keresztény vallási szekta őrült, transzszerű gajdolása, vagy mikor az egyszerű, kissé részeg egyetemisták arról beszélnek, a nőknek nem szabadna egyenrangúnak lenniük. Ez is Amerika...
  
   Nekem nagyon tetszett a film, de volt ismerősöm, aki kijött róla, kijelentve, ilyen gagyit nem néz. Ízlések és pofonok. Én nagyon jól szórakoztam, miközben Amerika egy olyan oldalát is megismerhettem, amiről sejteni lehet, hogy nagyon is létezik, de hogy ilyen nyíltan az arcodba nyomják, az azért meglepő. Kösz Cohan, jó kör volt...

Értékelés:

Úgy látszik, mostanság csupa cyberpunk darabba akadok. A Renaissance egy francia animációs film, Párizsban talán már egy éve is bemutatták, de hozzánk csak decemberben fog eljutni (a változatosság kedvéért az Odeonban lesz megtekinthető). Nekem a dvdripet sikerült megnéznem, franciául, magyar felirattal.

   Az első, ami feltűnik, hogy a film fekete- fehér, mintha egy árnyjátékot nézne az ember. Ez valakinek vagy bejön, vagy nem, nekem tetszett. Mindenesetre nagyon erős hangulati elem, valószínűleg  az egész film más lenne enélkül. A rajzok ennek ellenére realisztikusak, bennem először még az is felmerült, hogy ez egy élőszereplős film, durvás filterrel. De nem, ez ilyen szépen van megrajzolva, a karakterek is félelmetesen élethűen mozognak. Utánanéztem és persze kiderült, hogy 3d animáció, pedig már-már reménykedtem, hogy ilyet lehet kézzel is. :)  Nekem nagyon tetszett, fantasztikus ötlet. Kissé a Sin Cityre emlékeztetett, ugyanaz a képregényes stílus, csak ezúttal animáció formájában. Nem csoda, hogy Franciaországban született meg a film, hiszen arrafelé elég népszerűek a mindenféle képregények, mangák.

  Gyakorlatilag egy thrillerrel van dolgunk, egy kutató csajt elrabolnak, és a kemény rendőr srác keresi. Ő amolyan kemény kopó, az a fajta, akit csak belső igazságérzete irányít, ha ez ütközik a törvénnyel, eldobja a jelvényét, és egy revolverrel tesz rendet. Nem túl egyedi, láttunk már ezer ilyet, de én bírom az ilyen arcokat. Hogy még klisésebb legyen a szereplő, persze kamaszkorában bűnöző volt, és csak utána jött rá, hogy mi a frankó. Sebaj, legalább stílusosan csinálja. Bekever a képbe a csaj nővére is, aki, milyen meglepő, persze beleszeret a zsaruba. Fene se gondolta volna.

Bizony, jó kis kliséhalmaz. Ehhez hozzájön, hogy a háttérben a szálakat persze egy hatalmas megacorporation, az Avalon mozgatja... Van itt minden, ami kiszámíthatóvá tehet egy cyberpunk filmet/könyvet: titkos génkísérletek, gonosz doktor, gonosz nagy cég, túl bürokratikus rendőrség... De legalább a sztori lendületesen halad előre, én egy pillanatra sem unatkoztam, csak egyre erősödött a félelmem, hogy ez bizony ennyi. Sehol egy csavar, a jól bevált fordulatok.
   Nem tudom, hiba-e ez? Vagy inkább tradíciótisztelet?  Egyszerűen a jó öreg cp- elemeket akarta volna vászonra vinni a rendező? Szerencsére ezek a kérdések a történet felétől kezdik értelmüket veszteni, mert jön 1-2 érdekes csavar, amitől kissé kiszámíthatatlanabbá válik a végkifejlet. A végső poénért pedig végképp érdemes végigülni azt a 2 órát.

  Az egész film nagyon franciás hangulatot áraszt, főleg a képregényes stílus és a helyszínek miatt, így ajánlom, hogy aki teheti franciául nézze meg, még tovább erősíti az atmoszférát. Nekem egy két jelenetnél a jó öreg film noir-os képek ugrottak be, valószinűleg erre is akart rájátszani a rendező. A fekete-fehér megvalósítás pedig egyből képregényes asszociációkat hoz elő. Ilyenek a nem túl bonyolult motívumok is, például a kopó és a nővér szerelme egyértelműen, minden magyarázat nélkül jön létre, mégse tűnik visszásnak, talán mert az ember érzi: ebben a műfajban ez így megy.

(a kép nem a filmből származik)

Nagyon tetszett a zsaru régi zsidó barátja még a bandás időkből - Farfalle -, az elhízott, kéjenc, de egész lényében fenyegetést árasztó maffiózó. Nagyon eltalált alak, olyasvalaki aki kegyetlen gyilkos, de közben tudhatod: barátja az életét is rábízhatná, becsülete az első.
   Sokkal gyengébb karakter a tudós kiscsaj: gyakorlatilag film végéig semmi nem derül ki róla, nekem kissé esetlennek tűnt.

   A film zenéje nem maradt meg bennem különösebben, ebből arra következtetek, nem lehetett valami nagy eresztés, de zavaró sem volt, jól alátámasztotta a filmet.

   Nagyon ajánlom a moviet minden cyberpunk rajongónak, de szerintem forradalmi vizuális megvalósítása miatt mindenkinek kötelező darab. Kissé lehúztam a klisés megvalósítást, de ha az ember végignézi a filmet, nem marad benne semmiféle hiányérzet, ez így kerek. Azt hiszem, a rendező minden tekintetben elérte amit akart. Jól átjön a képregényes, film noiros hangulat, és, hogy mindenki örüljön: Karas kapitány is tud igazságosztósan nézni. Egy ilyen arctól ez a minimum.

Chuck mondja: Hülye film, milyen idétlenség, hogy fekete-fehér, amikor ma már színes filmeket is lehet csinálni? Tele van klisékkel. Francia, pfuj. De Karas jó arc, bár azért persze nem egy Texasi kopó, de szódával elmegy. A film végét nem értettem...


 

  

Úgy tűnik, végre kezd betörni az anime műfaja hozzánk is. A Ghost in the Shell igazából már nem mai darab, de mivel a magyarországi mozipremier csak most a héten volt, gondoltam, megnézem vásznon is. Az Odeon-Lloyd-ban vetítik, miután tavasszal az Akira is hatalmas siker volt. Úgy tűnik, ez se lesz nagy bukás, mert a premier után 3 nappal alig bírtam 3 jegyet szerezni az egyik esti előadásra.
   Az Odeon aranyos kis mozi, bár valamilyen, számomra érthetetlen okból (kisebségi komplexusból? :D ) a miniatűr nézőtér jobb és bal oldalra van osztva, de csak jegyek szempontjából. Erre azonban senki nem gondolna a terem méreteit tekintve, így a legtöbben egyből rossz helyre ülnek le, fasza kavarodást okozva.
   A film előtt egy szervező  elnézést kért, hogy szar a felirat, hogy gyenge a minőség, hogy az előzetes után majd várni kell. Ezek után nagy reményekkel tekintettem a  film elé. Aztán a minőséggel nem volt komoly gond, de a felirat tényleg kicsit idegesítően tűnik elő, néha a vége előbb jelenik meg, mint az eleje, és ez kis zavart okozott a fejemben :D
   A film sajna angolul ment, nem japánul és a főhős csaj olyan átéléssel beszélt, mintha egy nekrológot olvasna... A felirat fordítása elment, de szerintem a neten jobbakat is lehet találni a GitS-hez.


   Az Akira igazi őskövület volt, a GitS már a 90-es évek közepén készült, a rajz ehhez mérten nagyon szép. Még látszik, hogy a nagyja kézzel van rajzolva, ugyanez az új, 2. részről már nem mondható el. A sztorit nem érdemes elmesélni, a filmnek inkább a filozófiai felvetései érdekesek. Mitől is ember az ember, mi a lélek, mi határozza meg az én-t? Mi a különbség egy gondolkodó program, és egy emberi tudat közt? A gének nem csak programkódok?
  
Hogy őszinte legyek, engem a GitS se elsőre, se most sokadszorra sem taglózott le. A kérdésfelvetései érdekesek, de azért nem annyira újszerűek, a rajz szép, de nekem itt-ott kicsit túl steril. Az akció kicsit vontatott, a karakterekről nem derül ki elég háttérinformáció, így kicsit kétdimenziósak maradnak. Tudom, hogy egy sok részes manga alapgondolatát akarták belezsúfolni másfél órába... de vannak ennél jobb animék, nah.
   A GitS hírnevét, gyanítom, inkább az alapozta meg, hogy a mangának hatalmas rajongói bázisa van, és Angliában, Japánban, Amerikában egyszerre mutatták be, amolyan rendes filmpremier formájában, reklámokkal megtámogatva.
  
   Félreértés ne essék, ez egy jó film. Szórakoztató, izgalmas, elgondolkodtató. Csak éppen nem annyira, mint amennyire híres. A Mamoru Oshii rendezte anime nagyon szép cyberpunk világot teremt, gyönyörű hátterekkel, hangulatos helyszínekkel. A GitS világa annyira nem nyomasztó, még egész élhetőnek beállított jövőképet tár elénk. Legalább nem szokásos elidegenedéses, mammutcéges cp klisékből építkezik a film - ez mindenképpen pozitívum.

A zene fantasztikus, érdemes lehet külön is beszerezni. A főcímdal hátborzongató kórusával elképesztő hangulatot teremt, akármikor felcsendül, szinte magával rántja  a nézőt a jövő hatalmas metropoliszába.

  Mindent összevetve jó kis movie ez, érdemes megnézni, de aki még nem járatos az animék világában, szerintem ne ezzel kezdjen, ettől nem fog beleszeretni a műfajba. Viszont akinek tetszett a Mátrix, vagy a Szárnyas Fejvadász, annak ez is fog - már ha nem irtózik a rajzoktól. Én speciel nem szeretem annyira az ilyen direktbe "gondolkodtató" filmeket, ennek a műfaja számomra a könyv, esetleg az anime TV- szériák. De aki szeret rágódni ilyesmin, annak ideális darab.

Értékelés:

Chuck mondja: Ez meg mi a szar? Mesefilm? Azt hittem csak a plakát rajzolt! A felénél kimentem. A csajnak jó melle volt. Meg a pénztárosnak is. Ennyi.

   Meglepő filmmel találtam magam szemben szombat este. Rosszakat hallottam róla, így a moziba nem vándoroltam el érte, barátnőmmel és egy barátommal a DVDscreener verziót álltunk neki megnézni. Csak úgy parasztosan, monitorról.
  
   Jó előjelnek tűnt, hogy Jason Statham játszik benne, nagyon kedvelem a srácot. A Blöff óta az egyik kedvencem, még ha állítólag élőben iszonyat nagy bunkó is. Igazi kőkemény nézés, de a Chuck féle nevetséges póz nélkül (félreértés ne essék, Chuck forever :P ). Egy akcióhősnek muszáj keményen nézni. Ez veleszületett képessége minden igazi világmegmentőnek/destroyernek. Az igazságosztós tekintet. Ez a kulcsa mindennek. És Statham olyan keményen néz, hogy megrepednek a falak.

   A rendezőpárosról soha nem hallottam még, mondjuk ez nem jelent semmit... Mark Neveldine és Brian Taylor. Az IMDB alapján kezdőnek tűnnek, de nem lepődnék meg, ha a reklám- vagy klipes szakmából érkeztek volna. Hogy miért, arra később visszatérek.

  A film nyitójelenete elég jó, bár a kínai Verona ritka idegesítő arc, nem sikerült eldöntenem, vajon mint őrültet akarták e ábrázolni, vagy csak így sikerült. Már itt elég világossá válik a film fő vonala, az alapsztori megvan, indulhat a móka. Stathamnek kínai szintetikus mérget nyomtak be álmában, amely egyre jobban lelassítja a szívét. Ha nem tornássza fel teste adrenalintermelését az egekbe, kampó.

   Ha az ember elkezdi nézni a filmet, azt hiszem 5 perc után világossá válik, miről is beszéltem a klipes dolog kapcsán. A film tobzódik az effektekben, amikből csak úgy süt a videóklipes "kúlság". Hirtelen közelítések, vágások, osztott képernyő, minden ami kell. De nem úgy mint máshol, egyes jelenetek kiemelésére. Másodpercenként. Csak úgy öncélúan.
  Elsőre baromira idegesített, aztán rájöttem, igenis van ennek értelme. Felpörgetve - ígéri a film címe és a készítők mindent ennek rendeltek alá. Pörög az operatőr, vizuális effektekért felelős team, mindenki. És valóban, az embert egy idő után magával ragadja  a lendület.

  A klipes szó mellett először a jó öreg Rockstar játék a GTA ugrott be. A rendező páros rengeteg tolhatta ezt a gamet, mert az egész miliő nagyon arra hajaz. A magányos hős elindul, hogy minél nagyobb káoszt teremtsen, közben elérje a quest célját. Akármelyik Grand Theft Auto rész lehetne... Van itt minden: rendőrök elől menekülés, lövöldözés nyilvános helyeken, bandák, leszámolás. És persze a sorozat védjegye: odamegyek a kocsihoz, kiveszem a sofőrt, elkobzom a gépjárművet. Mindezt rutinos lazasággal. Stathem is pont így  csinálja. Bár a GTA részek nagyon erőszakosak, meg van bennük valami laza feeling, amitől az egész kissé komolytalanná válik, amolyan napsütéses, cool lövöldözéssé. Ugyanezt érezni a Crank jórészében is.

  Nagy szerencse, hogy a film nem veszi túl komolyan magát, apró gag-ek oldják a feszültséget. Az alapsztori miatt lehetne nyomasztó is az egész, de egyáltalán nem az. Szinte meglepő, hogy lehet ilyen jókedvűen nézni egy filmet, ahol a főhőst halálosan megmérgezték. Pedig lehet, sőt muszáj. Erről gondoskodnak a készítők, idétlen zenékkel, groteszk jelenetekkel.

  A film egyes jelenetein komoly Tarantinos, vagy Farbo-s hatás érződik. A brutalitásból csinál viccet, és nem riad meg a naturalizmus semmiféle formájától - de szerencsére nem esnek túlzásba a rendezők, azért ez nem egy Kill Bill.

Statham lazán hozza a szerepet, mikor keménynek kell lenni, kőkemény, de ügyesen oldja meg a barátnője mellett egyből papuccsá változó alak figuráját is. Majd szétrobban a feszültségtől, ahogy az örök győztes, vérprofi bérgyilkos szembesül vele: itt nem győzhet, maximum bosszút állhat. Ehhez a szerephez pont egy ilyen macsó kellett.

A többi színész is megoldja a feladatot, de azért ennél többről nem beszélhetünk. A spanyol főnök kissé szerencsétlenűl vigyorog, nem hiszem, hogy teljesen szándékosan. A barátnő seggbuta, talán csak magát adja a szinésznő, talán nem. Statham kis buzi haverja mókás figura, jól eltalált karakter.



A végére még némi tanulságot is sikerült benyomorintaniuk a rendezőknek, ne rohanj, néha állj meg élvezni az életet blabla... Máshol talán bántó giccs lenne, de a záró kép és az egész film tekintetében az ember ezt sem tudja komolyan venni. Minden esetre jó a kontraszt a záró képsorok lassúsága, időtlensége és a film pörgése közt.

Tehát milyen film is a Crank? Durva, magamutogató, szarik a  politikai korrektségre meg ilyenekre, de közben nagyon szórakoztató. Nem lesznek álmatlan éjszakáid a sztorin való rágódástól, de itt nem is ez a lényeg. Ha egy jó kis pörgésre vágysz, bírod a GTA-t, szereted az igazságosztós filmeket, nézd meg! De ha egy hosszúra nyújtott videoklip inkább rémálmaidban jön elő, hanyagold... Nekem tetszett.

Értékelés:

 Chuck mondja:  Na ez egy király film. Ez igen. Ez a Statham ez tud valamit, nem ilyen nyápic pöcs mint az új James Bond. Ilyen fejeket legutóbb a Rambóban láttam. Pedig az már jelent valamit. Nem szeretek kimenni a dojoból, de ezért megérte. Amikor lőttek a gyárban, annyira fasza volt, hogy izgalmamban lerúgtam az előttem ülő sort. Huh. Nézzétek meg!

Először is némi magyarázat kívánkozik ide. Mi is ez a blog? Mért van? Mi a célja? Valami vagy megy valahová? Mért pont 42?

Elsősorban csak.

   Másodsorban bővebben. Sose gondoltam volna, hogy valaha indítok egy blogot. Nem vagyok exhibicionista típus, nem kívánom idegenekkel megosztani életem apró-cseprő problémáit, sosem értettem mért tesz valaki ilyet. Viszont ahogy más blogokon kalandoztam, rájöttem, hogy sok blog valójában inkább tematikus site-ként funkcionál, nem pedig amolyan webnaplóként. Ez már inkább kedvemre valónak tűnt. Szeretek írni, mindig is szerettem, vonzott a lehetőség, csak mivel semmi olyan téma nem jutott eszembe, ami miatt érdemes volna billentyűzetet ragadnom, inkább félretettem a dolgot. Annyira nem vagyok grafomán, hogy csak azért is írjak, mindegy miről...

   Aztán mostanság felmerült bennem, hogy mielőtt moziba megyek, vagy ne adj isten filmet töltök le, esetleg zenéket keresgélek mindig a neten keresek róla infókat. Trailerek, képek, főleg persze ismertetők, kritikák. És általában elég gyengéket, vagy éppen idegesítőeket találok. Az indexesek tipikusan úgy állnak hozzá, hogy minden szar, esetleg valami kicsit kevésbé. Van híg fos film, meg kissé szilárdabb. Ennyi. A port.hu-s kritikák sokszor reklámízűek. Van még 1000+1 site ahol efféléket lehet találni, de nekem igazából egyik sem jött be. És akkor jött az ötlet: csinálok én is egy ilyet.
   Tudom, tudom, nem kell dicsérni, kurva eredeti. Dehát ez van, ennyire futotta. Meglássuk, hogy megy :P

A blog nevében is feltüntettem, nem próbálok a szakértő szerepében tetszelegni. Igazából fingom sincs a filmekről, nem vok esztéta, nincs örökbérletem a Puskinba, de még csak a Coppola összest sem láttam. Megpróbálom magam az átlag néző nézőpontjában tartani... A szar maradjon szar, az arany meg csillogjon. Ha jól elgondolkodtatott, remek, de ha csak lőttek az se rossz.

Bevezetőnek azt hiszem ennyi elég.